A termálkészletek hasznosítása egy több szempontból is korlátos, sokféleképp hasznosított természeti erőforrás szabályozási kérdéseit veti fel. Az egyik korlátosan megújuló erőforrás a mélységi vizeket melegítő hőáram, a másik a mélységi rendszerben jelenlévő víz mennyisége. A víz, egyrészről a közvetítő közeg funkcióját tölti be (energia kinyerése), másrészről kapcsoltan is hasznosul (fürdők), harmadrészt önmagában, ivóvízként is felhasználjuk. A jelenlegi keretszabályozás ugyanakkor nem tükrözi azt, hogy ennek a sokrétűségnek egy komplex erőforráskészlet az alapja. Azt lehet inkább mondani, hogy egymástól lényegében független résszabályozások vannak, így a sokrétű hasznosítási módok megfelelési terhei sokszorozódnak, de a sok bába között elveszik a köztulajdon hatékony hasznosításának kérdése.