• Az orosz gáz fokozatos kivezetése műszakilag és fizikailag is megvalósítható, még jelentős globális ellátási sokkok esetén is, mivel a kieső mennyiség sikeresen pótolható a tárolókban lévő készletek felhasználásával és alternatív LNG-behozatallal.
• Az orosz gázellátás fenntartása a legtöbb válságforgatókönyv esetén szinte semmilyen mérhető hatással nincs a költségekre (1–3%). Így sem gazdasági, sem műszaki kényszer nem indokolja a kivezetés elhalasztását.
• Európa elsődleges energetikai kiszolgáltatottsága az orosz vezetékes gáztól való függésről az amerikai LNG-től való erős függésre tolódott át; ez bizonyos forgatókönyvek esetén olyan USA piaci részesedést eredményez, amely hasonló az Oroszország által az Ukrajna elleni 2022-es invázió előtt birtokolt szinthez.
• Már önmagában az amerikai LNG-szállítások három hónapos kiesése is 50%-os gázszámla-növekedést okozna az európai vásárlók számára. Ez a kockázat rávilágít az amerikai LNG-től való erős függőségre, valamint arra a veszélyre, hogy az amerikai szállításokat adott esetben fegyverként is felhasználhatják.
• A Hormuzi-szoros lezárása 48%-kal növelhetné az EU gázszámláját, miközben az amerikai LNG-szállítások ezzel egyidejű, három hónapos kiesése akár 106%-os emelkedést is eredményezhetne.
• A drasztikus áremelkedések ellensúlyozásának leghatékonyabb módja a gázkereslet 25%-os csökkentése a következő két évben.

2021-ben Oroszország elkezdte korlátozni földgázeladásait Európába. A 2022. februári teljes körű ukrajnai inváziót követően a vezetékes gázszállításokat részben Oroszország egyoldalúan leállította, részben a háborúra válaszul az európai vásárlók szüntették meg. 2025-re az orosz vezetékes gáz és LNG - amely 2021-ben még az EU27 importjának 43%-át tette ki -, 12%-ra csökkent. Ezt a hatalmas eltolódást Európa forrásszerkezetében számos jelenség és intézkedés tette lehetővé, mint például a 2022-2023-as áremelkedések, amelyek 20%-os keresleti választ váltottak ki Európában, valamint az Egyesült Államokból származó megnövekedett LNG-kínálat (a 2021-es 6%-ról 2025-re 26%-ra nőtt az EU forrásmixben). 2025-re új gázpiaci egyensúly alakult ki Európában, alacsonyabb gázfogyasztással, némileg magasabb gázárakkal és csekélymaradék orosz gáz importtal. Ez az új egyensúly lehetővé tette az EU számára, hogy 2026 januárjában politikai döntést hozzon a fennmaradó orosz molekulák fokozatos kivezetéséről (az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul) jelentős technikai nehézségek vagy költségek nélkül. Azonban 2026 márciusában Izrael és az Egyesült Államok támadást indított Irán ellen, ami a Hormuzi-szoros lezárásához és a katari RasLaffan cseppfolyósító létesítmény elleni rakétatámadásokhoz vezetett. Ennek következtében a globális LNG-kínálat 20%-a eltűnt a piacról, mivel a Perzsa-öbölből érkező hajók nem tudták elérni a globális LNG-piacokat. Mivel a katari szállítmányok többsége Ázsiát célozta meg, a kínálati sokk közvetlenül érintette az ázsiai piacokat, közel megduplázva az LNG árát. Bár az európai LNG-import kevesebb mint 10%-a származott Katarból, a TTF árak is közel 50%-os emelkedéssel reagáltak.

A jelenlegi közel-keleti válságot figyelembe véve érdemes megvizsgálni, hogy vajon továbbra is lehetséges-e az orosz gáz fokozatos kivezetése Európából? A kérdés megválaszolásához három szempontot kell figyelembe venni:

• Van-e elegendő infrastruktúra és alternatív kínálat a globális piacon, figyelembe véve a jelenlegi és a reálisan lehetséges jövőbeli ellátási sokkokat?
• Ha nincsenek technikai problémák, mennyibe fog kerülni az orosz gáz kivezetése az európai fogyasztóknak?
• Európa egyik függőségi szintről a másikra helyeződik át? Milyen újabb ellátásbiztonsági kockázatot jelentenek az új ellátási források?