Az erdők jelentősége messze túlmutat a faanyag-termelésen. Alapvető szerepet játszanak a vízháztartás szabályozásában, párologtatásuk fékezi saját és környezetük túlmelegedését, miközben jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg. Minél nagyobbak, változatosabbak és jobb vízháztartásúak erdeink, annál ellenállóbbak a klímaváltozás hatásaival szemben, és annál stabilabban, magasabb szinten képesek biztosítani sokféle ökoszisztéma-szolgáltatásukat.
Ahhoz azonban, hogy az erdőgazdálkodás az eddigieknél magasabb szinten szolgálhassa ezeket a társadalmi igényeket, megfelelő gazdasági ösztönzőkre is szükség van. Ebben az ösztönzésben az erdők karbonmegkötésének kiemelt szerepe lehet: a szén-dioxid-megkötés egyre pontosabban mérhető, a megkötést díjazó piaci eszközök gyorsan fejlődnek, miközben az erdők költséghatékonyan járulhatnak hozzá az EU és Magyarország nettó-zéró céljainak eléréséhez. Ez pedig egyre inkább versenyképességi kérdés is: minél nagyobb és tartósabb a hazai és európai karbonnyelés, annál kisebb lehet a dekarbonizáció költsége a gazdaság más szereplői számára.
A szén-dioxid megkötés pénzügyi elismerése ugyanakkor ennél szélesebb hatást is kiválthat. Ha a szabályozás olyan erdőgazdálkodási gyakorlatot ösztönöz, amely egyszerre növeli a szénmegkötést és javítja az erdők ellenálló képességét és vízmegtartását, akkor a természetes karbonmegkötés ára a térségi vízgazdálkodás és klímaalkalmazkodás ma hiányzó pénzügyi hajtóerejévé válik.
De hogyan fordíthatók ezek a természeti előnyök gazdasági előnnyé a jelenlegi hazai és uniós szabályozási keretek mentén vagy azok részelemeinek módosításával? A REKK kutatási eredményeire alapozva erre fogalmazunk meg javaslatokat és vitatjuk meg őket az esemény résztvevőivel.
Előadók:
Ungvári Gábor, kutató főmunkatárs, REKK AQUA
Kis András, kutató főmunkatárs, REKK AQUA
Felkért hozzászólók:
- Fazekas Dóra, környezetgazdász-kutató, Cambridge Econometrics
Lomniczi Gergely, erdőmérnök, igazgató, Pannon Örökerdő
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
