Magyarországon 2013 óta működik a vezetékes energiahordozókra és szolgáltatásokra vonatkozó nominális tarifarögzítés rendszere, amit rezsicsökkentés néven vezettek be. Egészen 2022-ig a rendszer nem volt differenciált, vagyis a háztartási fogyasztók jövedelmi helyzettől és a fogyasztás volumenétől függetlenül részesültek a szabályozás által nyújtott jóléti transzferben. A 2022-ben érvényesített korlátozás („a rezsicsökkentés csökkentése”) sem érvényesített szociális megfontolásokat, kizárólag a rögzített tarifán szolgáltatott energia éves fogyasztási mennyiségét korlátozták egy országosan egységesen megállapított, viszonylag magas mennyiségben.
Ennek a rendszernek a haszonélvezői között nem szerepelnek azok a háztartások, amelyek részben vagy egészben szilárd tüzelőanyaggal fűtik lakásukat. Ebben a körben 2012 óta működteti a kormány a Szociális Tüzelőanyag Programot egy jóval szűkebb társadalmi réteg számára. A programot a vezetékes energiaszolgáltatások rezsicsökkentéséhez képest számos, jelentős különbséggel tervezték meg:
- A program csak a szociálisan rászorulók energiatámogatására korlátozódik, a tényleges jogosultságot egy sor szofisztikált szociális indikátor alapján kell megállapítani.
- A szociális rászorultság megállapítása mellett fejenként és háztartásonként is volumenkorlátot határoztak meg a támogatott tüzelő mennyiségére vonatkozóan.
- A program településméret alapján is korlátozott, mivel a támogatást csak az 5000 főnél nem nagyobb településeken lehet igénybe venni.
- Az évente kiosztható támogatás nem korlátlan, az utóbbi hét évben mindössze évi 5 milliárd forint, szemben a hálózatos energiák rezsicsökkentésére felhasznált támogatási kasszával, ami felülről nyitott, és évi 700 – 1300 milliárd Ft között alakult az utóbbi négy évben.
- A szociális tüzelőtámogatás kiosztását az önkormányzatok végzik, a támogatásra történő pályázattól kezdve a jogosultak azonosításán keresztül egészen a támogatott szociális tüzelőanyag megvásárlásáig, szállításáig és kiosztásáig.
A következőkben saját adatfelvételen alapuló kutatási eredményeinket mutatjuk be, amelyben közgazdasági szempontból értékeljük a Programot, azon belül is a szociális tűzifa kiosztásának hatékonyságát. Úgy gondoljuk, hogy az eredményeink nemcsak a tűzifaprogram bejelentett továbbfejlesztése, kiterjesztése szempontjából lehetnek relevánsak, hanem a vezetékes energiaszolgáltatások háztartási tarifaszabályozásának fejlesztése és fenntarthatóságának javítása szempontjából is.
A cikk első részében összefoglaljuk a Szociális Tüzelőanyag Program szabályozási részleteit és eddigi eredményeit. Ezután ismertetjük az általunk használt kutatási adatbázist és a tűzifát használó háztartások statisztikai jellemzőit. A harmadik részben leírjuk, hogyan ragadtuk meg a szociális rászorultsági státuszt, majd végül bemutatjuk, hogy négy eltérő hatékonysági mutató alapján mennyire ítélhető sikeresnek a Szociális Tüzelőanyag Program tűzifa része.





